A poszméhkolóniák rejtelmei

Tavaszi ébredés
A poszméhcsalád élete kora tavasszal kezdődik, amikor az áttelelt poszméhkirálynő előbújik földfelszín alatti rejtekhelyéről (1. illusztráció). A hibernáció alatt az ősszel felhalmozott zsírtartalékaiból nyerte a túléléshez szükséges energiát. Egymás után kezdi látogatni az év legkorábban virágzó növényeit (például az illatos hunyort (Helleborus odorus), a téltemetőt (Eranthis hyemalis) és a fürtös gyöngyikét (Muscari neglectum)) (2. illusztráció) és mindeközben a kolóniaalapításra alkalmas fészkelőhelyet keres. Fajonként rendkívül változó, hogy mit preferálnak: ilyen lehet egy elhagyott egérodú, egy komposztkupac, egy faodú vagy akár egy madárodú is. 

Poszméhkirálynő
1. illusztráció: A poszméhkirálynő kora tavasszal bújik elő a földfelszín alatti rejtekhelyéről.

A leendő királynő pollent és nektárt gyűjt a kiválasztott helyre, valamint viasszal burkolt kupacokat formál, amikbe az első petéit helyezi (körülbelül 8-16 darabot). A tökéletes fejlődési hőmérséklet biztosításához a testével takarja, és az izmai rezegtetésével melegíti a halmot (3. illusztráció).

Az első beporzók
2. illusztráció: A poszméhkirálynők a legkorábban virágzó tavaszi növények első beporzói.
Az első fészekalj
3. illusztráció: A poszméhkirálynő szárnymozgató izmainak a rezegtetésével tartja melegen az első petéit.

„Trónbitorló” királynők
Magas egyedszám mellett a poszméhkirálynők agresszívan viselkedhetnek egymással. A hibernációból később ébredő nőstények, ahelyett, hogy lakatlan helyet keresnének, megpróbálhatják eltulajdonítani a foglaltakat. A küzdelmük általában nem tart sokáig: az a nőstény győz, aki a fullánkjával előbb tudja megszúrni a másikat. Azonban, a fészekátvételi kísérlet csak a korábban érkezdő királynő második utódnemzedékéig lehet sikeres. Ezt követően – a dolgozók egyre növekvő száma miatt – már elég erős a család ahhoz, hogy a betolakodónak (a másodjára érkező „királynőjelöltnek”) ne legyen esélye. Találtak már olyan földi poszméh (Bombus terrestris) fészket, amiben a kolóniaalapító királynő (és utódai) mellett további 20 halott királynő teteme is volt.

Valódi társas szerveződés
A poszméhek fejlődése teljes átalakulás (holometabolizmus). A lárvák pollent és nektárt is fogyasztanak, aminek az utánpótlásáról a királynő gondoskodik számukra (ezt a feladatot később a dolgozók veszik át). A bebábozódást követő néhány héten belül kelnek ki a felnőtt egyedek: a kolónia első dolgozói. Feladataik az építés, raktározás, a viasz újrahasznosítása és a táplálékgyűjtés (az utóbbit a nagyobb termetűek végzik). A királynő szerepe innentől kizárólag a peterakásra összpontosul (4. illusztráció).

A poszméhek valódi társas (euszociális) rovarok: olyan kolóniában élnek, ahol a királynő gondoskodik az utódok létrehozásáról, míg a dolgozóknak (a királynő lányainak) a táplálékszerzés, a fészek védelme és a fejlődő lárvák gondozása a feladatuk. Ezek a kolóniák fajtól függően 70-1800 egyedből állnak (a hazánkban gyakori földi poszméh kolóniák körülbelül 350 fős családokban élnek). Azonban – a méretétől függetlenül – legkésőbb ősszel elpusztul a család, így a közös cél minél több ivaros utód felnevelése a szezon végére. A dolgozók is képesek a peterakásra, de raktározott hímivarsejtek hiányában (ami csak a királynőnek van) kizárólag hímeket (drónokat) hozhatnak létre. Nőstény utódok ugyanis csak megtermékenyített petesejtekből lehetnek.

Növekvő kolónia
4. illusztráció: A tavasz múlásával egyre több dolgozóval gyarapodik a poszméhfészek.
Ivaros nemzedék
5. illusztráció: A párosodás reményében az ivaros nemzedék nyár derekán hagyja el a fészket.

Partnerválasztás
Általában a nyár derekán kezdődik el az ivaros nemzedék felnevelése, mert addigra gyűlik össze kellő mennyiségű táplálék és lesz elegendő dolgozó a fészekben. A leendő királynők lárvái hosszabb ideig fejlődnek és több táplálékra van szükségük, mint azoknak a lárváknak, amelyekből dolgozók vagy drónok lesznek. Először a hímek hagyják el a kolóniát, ahova már nem is térnek vissza. Ez idő alatt kizárólag nektárral táplálkoznak és a párosodás reményében feromonjelekkel próbálják magukhoz csalogatni a kolóniákat később elhagyó nőstényeket.
A kopuláció ideje 10-80 perc között változik (5. illusztráció). Annak ellenére, hogy a sperma átlagosan 2 perc alatt jut a nőstény ivartraktusába, hosszú időbe telik, mire a belső spermatartó „zsákba” (spermatheca) ér, ahol raktározódik. Eközben a hím nem engedi el a nőstényt, hanem egy ragadós anyagot pumpál a női ivarszerv bejáratába. Ezzel a „párzási dugóval” két dolgot is megakadályoz: egyrészről a sperma visszafolyását, valamint azt, hogy a nőstény (legalább néhány napig) további hímekkel is párosodhasson. Ellenben közvetlen megfigyelésekből és boncolási eredményekből az derült ki, hogy a legtöbb poszméh faj nősténye csak egyetlen hímmel párosodik. Ugyanakkor a poliandriára is akad példa: a mohás poszméh (Bombus hypnorum) királynők gyakran három hímmel is párosodnak. Az egynél több párzási alkalom a hímeknek is előnyös, ugyanis több kopulációhoz elegendő spermiummal vannak felszerelve, mégis a többségük anélkül pusztul el a szezon végén, hogy egyszer is párzott volna. Nyár végére befejeződik az ivaros nemzedék párosodása.

Őszi elmúlás
Az ősz beköszöntével egyre zavartabbá válik a légkör a kolónián belül. Az anyának és a dolgozó lányainak az energiatartalékai kimerültek, és egymás után pusztulnak el. Gyakori, hogy a dolgozók elűzik a peterakásra már alkalmatlan királynőt. Eközben a fészekben lakó egyéb szervezetek felfalnak mindent, ami a fészken belül még hasznosítható. 

A poszméheknél csak a megtermékenyített nőstények élnek túl, akik virágokat látogatnak és zsírt halmoznak fel ami a túlélésüket biztosítja a hosszú téli hónapokban. Az egyre hűvösebb napok közeledtével néhány centiméter mélyen beássák magukat a puha földbe, ahova egy kis kamrát is képeznek: ezzel megkezdődik a kora tavaszig tartó hibernációjuk. Ebben a kritikus időszakban jelentős súlyt vesztenek, így csak azok a nőstények élhetnek túl, akiknek sikerült elég energiát elraktározniuk.

Felhasznált irodalom: Dave Goulson (2010): Bumblebees: behaviour, ecology, and conservation. Oxford University Press on Demand.

Az illusztrációkat Szabó Viktor Tamás készítette.