A poszméhek (Bombus sp.) kora tavasztól késő őszig látogatják a virágokat, aktívak a hűvösebb és nyirkosabb napokon is, továbbá nagy és szőrös testükkel több virágpor szállítására képesek, mint más rovarbeporzók. A poszméhek a viráglátogatás során jutnak a saját és a kolóniájuk számára nélkülözhetetlen tápanyagokhoz. A pollen magas százalékban tartalmaz fehérjéket (16-30%), emellett zsírt, szénhidrátot és vitaminokat. A nektárban sok cukor található: a cukortartalma átlagosan 40 százalék körüli, de ez erősen függ a növényfajtól, a napszaktól és az éppen aktuális hőmérséklettől.
A poszméhek, nyelvük változatos hosszúságának köszönhetően, a különböző alakú (pl. csöves és tölcséres) virágok beporzására is képesek. Szerepük különösen kiemelkedő a kultúrnövényeink beporzásában, ugyanis azon kevés pollinátor közé tartoznak, melyek a testük rezgésével (a szárnymozgató izmaik 400 Hz frekvenciájú vibrációjával) képesek kirázni a pollent azoknak a növényeknek a pollentokjából, amelyek csak adott frekvenciájú rezgés hatására nyílnak fel (pl. pipacs és ebszőlő csucsor). Ezt a folyamatot nevezzük „buzz pollinációnak” és erre van szüksége két nagyon fontos gazdasági növényünknek is, a paradicsomnak és a burgonyának. Emellett a napraforgó jobb magot hoz, az eper és a kivi pedig nagyobb termést érlel, ha poszméhek végzik a megporzásukat. A Magyarországon nagy mennyiségben termesztett gyümölcsök közül a poszméheknek jelentő szerepük van az alma, a körte, a cseresznye és a meggy megporzásában. Az 1980-as években, miután fény derült arra, hogy a poszméhek számos növénykultúrában a leghatékonyabb beporzók – természetes populációik viszont egyre fogyatkoznak – Hollandiában kezdték el először a laboratóriumi körülmények közötti szaporításukat. Azóta világszerte használnak kereskedelmi forgalomban kapható poszméh családokat mind az üvegházi- , mind a szabadföldi mezőgazdasági termelésben.
